Itt ülök bent az adatparkban, várom, hogy megteljen az adathordozó jófajta bitekkel és bájtokkal. Mivel közben nincs mit csinálni, az elmúlt kb 2 órában készre terveztem a Zsiguli új indexreléjét, pár apró mozgatnivaló még lesz rajta. Sajnos nincs itt a minta, ezért már csak holnap tudom befejezni.

Márpedig be kell fejeznem, mert most olyat csinál, hogy villan kettőt, aztán égve marad a visszajelző lámpa. Mivel ez a szar invertált kimenetekkel van ellátva, külön vezérli a külső izzókat, és külön a visszajelzőt. Tehát a kettő felváltva villog, mint a vasúti fénysorompóban a két piros fény. Szóval ha folyamatosan világít a visszejelző, akkor kint nem jelzi semmi, hogy merre akarok kanyarodni. Ez az egyetlen kendácsolás a gépsárkányon, a műanyag dobbetéteket leszámítva.

Már egy ideje csak lapjával lehetett lent közlekedni, és kellett a hely az új cuccoknak. Ezért helyet csináltam, válogattam, dobozoltam, amíg a felső két sorban teljesen ki nem töltöttem a teret.

laboár rendrakás

Az alábbi filmet mindenképpen nézd meg, mielőtt öreg dolgok újáélesztésére adod a fejed. Ezek a srácok fanatikusak. Időt, pénzt és életet sem kímélve mentik meg a II. Viágháború egyik ikonikus bombázógépét. Nézd meg mind a 6 részt!

Kezdődött az egész azzal, hogy kilyukadt a felnim. Dehogyis. Nem ezzel kezdődött. Ez csak a hab volt a torta tetején. A tortakrém meg az a bizonyos, ami palacsintákban is szokott lenni. Nem indult jól ez az év sem.

Kilyukadt a felni

Most amíg még nem emelkedik meg az adó rajta. Rögtön csináltam is egy fogyasztás számolást. 15 14,96 liter / 100 Km. Nos ez nem meglepő, mivel jórészt városban közlekedtem vele parkolóban járattam 20 percig a motort hetente egyszer. De végre sikerült a ponyva varrásait impregnálni. 3 hét alatt, kétféle csodaszerrel kezeltem. Erre sem esett még sok eső, de idáig bíztató.

mindenkinek

Az úgy volt, hogy megkerültem a Budai Skála helyén épült műintézményt, a Bercsényit a föld alatt raktam meg, mer az olyan jó húzós kis emelkedő. Elkaptam a lámpafázist, a sín is jó szögben jött, a Baranyai téren a jobbkezet is megadták. Aztán a parkoló autók mellett feltűnt az a nyomorult, aszfalt színre koszolódott, tükörsima, fagyott víz. Én már az íven nem tudtam módosítani, fékezni meg minek? Beborultam hát egy üres parkolóhelyre. Ott akkor -10° alatt járt a hőmérő higanyszála, és amúgyis túl voltam öltözve. Nem sérültem meg különösebben, de azért elmormoltam egy miatyánkot demszki apánk kedvéért.

Ezt még a műszerfal átalakítás előtt kezdtem el, és tulajdonképpen be is fejeztem, mire a műszerfalnak esetem a csavarhúzóval. Csak idáig vártam, hogy össze tudjam hasonlítani egy másik Zsiguli tolatólámpájával.

LED-es tolatólámpa sötétben

Van úgy, hogy nem tudsz magaddal mit kezdeni? Vagy hirtelen rádszakadt egy fél nap szabadidő, és csinálnál valami hasznosat? Hát én gondoltam egyet és kicseréltem a zsiguli kombinált műszeregységében a visszajelző izzókat. Nem éget ki egyik sem, de ezek a wolfram szálasok az idő előrehaladtával elszürkülnek, kicsapódik a búra belső felületén a wolfram. Ekkor van az, hogy nem látod a városi visszajelző lámpáját, ha egy kicsit is előbújik a Nap a felhők mögül.

3 W-os szerelt műszerfal megvilágító izzó

Mert úgy jársz mint én. Belekortyoltam abba a fáradt olajba, amit öcsémtől kunyeráltam el, hogy kompenzáljam a főtengelyszimering miatti olajfogyást. Ez egy ásványvizes palackban tárolódott, egy légtérben egy hasonló színű üdítőitallal. Naná, hogy nem a kólás butykost húztam meg.

Pedig egyszerre indultunk. Különben ha átmentem volna, akkor kivasalt volna a hetes busz. De így csak az önbecsülésén mentem át. Aztán a szokásos áttitűd, hogy leszorít, meg az én anyám, de rábaszott, mert volt egy autófeljáró a járdára, ahol csináltam egy kurflit. A Dob utcánál próbált bevárni, valami bottal a kezében, Integettem neki, aztán lefordultam a dohányra.

Többet nem láttam. Úgy látszik nem volt fontos az önbecsülése.

1984 januárjában született, Togliattiban. Bemutatom a Zsigulit:

Ugyanis felraktam a sárvédőt.

Az olcsó kínai gagyi sok tekintetben környezetszennyező. Nem csak a gyártási folyamat közben kerül rengeteg vegyszer a környezetbe. Szintén ismerjük ezen termékek életciklusuk végét, a szeméttelepet, vagy az illegális hulladéklerakót. Most az életük közben kibocsájtott szennyezésre világítok rá.

Holnap két helyszínről is közvetít a stáb, 17:00-tól kb 19:00-ig a Millenáris velodromból adjuk a Stéher és Medison OB-t, majd 21:30-tól 23:00-ig -a Criticalmass után- a Merlin színházból jelentkezünk egy bringás divatbemutatóval.

Csináltam egy listát a bal sávba. Azok kerülnek bele, akik köztörvényes bűncselekményt követnek el, és még szabadlábon vannak. A lista folyamatosan bővül. Akit áthúzok, azt már elérte a végzet, vagy az "igazságszolgáltatás" karja. Mindenesetre jó kiindulási alap lesz a sivár lámpaoszlopok dekorációjához.

Nem tartom magamat naív ügyfélnek, tudom mitől döglik a légy. Ha spéci dolgot szeretnék vásárolni, akkor keresek interneten egy olyan bolt, ahol az adott termék nagy valószínűséggel megvásárolható. A 100 Wattos villanykörte nem tartozik ezen tárgyak közé. Még alig 15 napja sem, hogy az unió betiltotta a forgalmazását.

A történet idén nyár elején kezdődött. Elkezdték felújítani a lakótelep házai között megbújó kis parkot. Egy négyzet kerülete mentén vannak a házak, az oldalfalai az egyes tömböknek összeér. Ezáltal kívülről egy 100 méter*100 méteres kockának tűnik. A belsejében van egy 2 szintes önkormányzati épület. A kocka belsejébe gépjárművel két úton lehet bejutni, a kocka egyik oldalán lévő két hatalmas kapun. A belső tér a két kaput összekötő U alakú aszfaltcsík köré rendeződik.

Nagy csinnadrattával megkezdték a házak hátsó bejárataihoz vezető ösvényeket széttúrni, felújítani. Lebontották az önkormányzati épület parkolója körül a kerítést. Ígértek szökőkutat, autók kitiltását, parkosítást, mindent, amivel a nyuggereket meg lehet vásárolni. Nincs is ezzel semmi gond. Támogatom ha valamit rendbe szednek.